A Balaton elvékonyodó délnyugati csücskében található Magyarország egyik legkülönösebb tája, a Kis-Balaton. Ez a természetvédelmi terület valamikor a tó öble volt, amelyet egy három kilométer széles csatorna kapcsolt a tóhoz, egészen addig, amíg a Zala folyó fokozatosan feltöltötte hordalékával. Így lett a Kis-Balatonból az ország egyik legnagyobb mocsara, amelybõl csak egy-egy sziget emelkedik ki.

Védett állatfajok népesítik be ezt az alig ezernégyszáz hektáros területet, ahol többek között a nagykócsag is költ. 1886-ban száz párra becsülték a nagykócsag-állományt, de néhány évvel késobb a jégzajlás letarolta a madarak fészkelõhelyéül szolgáló avas nádasokat, és a kócsagok elköltöztek.

Késõbb mindössze hét pár rakott fészket a Kis-Balaton területén, ahol ma már szerencsére körülbelül harminc nagykócsag párt tartanak nyilván. A karcsú testû, fehér tollú, a vállán dísztollakat "viselõ" madár a mocsárban gázolva szerzi élelmét. Fészkét a legeldugottabb helyeken rakja, mégis, akinek szerencséje van, márciustól októberig lencsevégre is kaphatja a méltóságteljesen repülõ madarat.

Kisebb, szintén védett társa, a kiskócsag is itt él. Fészkét a nádasok fûzfáin lehet látni. A madárvilág érdekes tagja a kormorán - népies nevén a kárókatona. Lúd nagyságú, fényes, fekete tollú madár, fészkét fákra rakja, és ezzel meg is pecsételi a növények sorsát: a kormorán híg ürülékét az ágakra szárítja a nap melege, a fák pedig lassan elszáradnak. Ritkaság, mégis látni néha a batlát: a gesztenyeszínû madár ma már csak néha, átvonulóban érinti a Kis-Balatont.

Jellegzetes élõlény itt még a mókás nevû kanalasgém és a nyári lúd, amelybõl negyven párról tudnak a mocsár környékén.
A sekélyvizû Kis-Balaton mindössze 180 hektárra zsugorodott víztükrét fehér tündérrózsák díszítik, körülöttük pedig sárga tavirózsák virítanak. Ez utóbbiakat a népnyelv kevésbé elegánsan vízitöknek is nevezi. A természetvédelmi terület egy elbûvölõ része, a Kányavári-sziget - a fotósok és a horgászok nagy örömére - a közönség elõtt is nyitva áll.